Az ember régen bebizonyította már, hogy a lehetetlen igencsak relatív fogalom. Nem kevés pénzzel, megfelelő akarattal és persze elég idővel a távoli célok elérhetőek. Így van ez az élet szinte minden területén, és így van ez az autógyártás esetében is.
A technológia fejlődésével egyre jobb és hatékonyabb dolgokat tudunk csinálni, ráadásul minden egyes vágyálom esetén elmondhatjuk: idő kérdése, és ezt is megoldjuk. Egy csúcsteljesítményű sportautónál ha bármilyen gikszer akad, leülnek a tervezők és megpróbálják megoldani; majd rájönnek a megoldásra, beépítik az autóba, ami ezután csak suhan és suhan…
És happy end.
A hétköznapi autógyártásnál azonban a kihívások száma jóval több, és néha nehezebb áthidalni a problémák folyamát, mint azt mondjuk a sportkocsik esetén.
Gondoljunk csak a hétéves modellciklusra, a költségekre és minden apró-cseprő szempontra, ami egy egyszerű autótulajdonosnak fontos lehet. Megoldunk egy kérdéskört, de szembe találjuk magunkat egy másikkal: a jobb és jobb teljesítménynek ugyanis néha ára van, és ezeket az árakat meg kell fizetni (újabb problémák árnak megoldásra).
A kategória egyik legjobb egyterűje.
A Volkswagen és a Touran pedig itt lép képbe, hiszen a német márkánál mindig gondoskodnak arról, hogy az éppen aktuális autó a kategória legjobbjai között szerepeljen. Évtizedekig tartó munkával érték azt el, hogy ez a hihetetlen stratégia működjön, és nem spóroltak a kiadásokkal, a munkaidővel, valamint a kiváló szakembergárdával sem. Mi, egyszerű autótulajdonosok néha nem is tudjuk elképzelni, hogy egy-egy technikai újítás, sőt, az élvonalban maradás maga mennyi költséggel és ráfordítással járhat.
Nem véletlen, hogy az alsó-középkategóriás Touran árcéduláját lehúzza a ráaggatott összeg, hiszen a tízmilliós nagyságrend bár fizetésnek csodás, kiadásnak azért rémísztő lehet. De vajon megér a Touran egy kisebb vagyont?
A modellt egy kiváló kétliteres dízelmotor hajtja, amelyet egy hatfokozatú duplakuplungos automata váltó irányít. Ez a váltó okosan és ügyesen dolgozik, villámgyorsan osztja be az erőt, másrészről pedig sugárzik belőle a dinamizmus és a hatékonyság. Nem mellékesen jó fogyasztást eredményez a maga 6-6,5 literes étvágyával. Egyetlen negatívum írható fel a firkacetlire, ez pedig a főképp alapjáraton hallgható nagyobb zaj, amelyet csak a jól működő Start/stop rendszer tud megszüntetni.
Hogy a pozitívumok ne érjenek véget, csak dicsérni lehet a precíz és kellemes kormányzást, amihez biztonságos, illetve egyszerre dinamikus és kényelmes futómű párosul; utóbbihoz opcióként változtatható lengéscsillapítást is kérhetünk a még tökéletesebb vezetési élmény érdekében.
Kiváló karosszéria, kiváló tartalom
Kiváló ráadásul a karosszéria és annak tartalma is. A külső visszafogott, mégis elegáns, és az összképet jó értelemben csak a LED-es fényszórók törik meg. A néhol klasszikus, néhol modern forma igyekszik megtalálni a maga célközönségét, vagyis a józan, biztonságos nyugalmat kereső családos embereket; azok, akik hajszolják az adrenalint, elkerülik a Tourant, és ez nem is baj. A modell egy használható használati tárgy: olyan autó, amely vezetés közben meggyőzi a (jövőbeni) tulajdonost, aki az arany középút szellemiségében mindent úgy talál, ahogy annak lennie kell.
Ezt úgy is mondhatjuk: unalmas. Az otthonos hangulatot keresőknek azonban pontosan ez az a modell, amely való.
A belsőbe huppanva egyszerű kezelés várja a érdeklődőket, és az extrák között mindent megtalálhatunk, ami számít: az automata parkolórendszertől kezdve a biztonságot biztosító pluszokon át a hatékonyan működő központi rendszerig a Touran igyekszik rászolgálni a bizalomra. Az anyagminőségről és az összeszerelésről csak jót vagy semmit, azok ugyanis hozzák azt a szintet, amit egy ilyen drága és ilyen kaliberű autó esetében elvárhatunk. Ez a modell alánk dolgozik, és nem engedi, hogy rossz szavakat suttogjunk másnak róla a használatot követően.
A Volkswagen Touran egyterű erős a helykínálatot illetően is: hiába a „csak” 4,5 méteres hossz, a középen tapasztalható 180 centis magasság és a hátratolt üléssor miatt vígan elférhetünk a második sorban; apró kompromisszumokra az utolsó sorban van szükség, de közepes távokon még ez is elviselhető (hacsak nem nőttünk túlságosan nagyra).
Az egyterű kategória legdrágább tagja
Összesítve tehát jól látható, hogy a Tourannál minden egyben és rendben van, és a modell szép nyugodt tempóval halad a kategória csúcsa felé. Szépségfoltnak megmarad az ár: a normafelszereltség szerint 9,7 milliós ár ugyanis igencsak túlzásnak tűnik, márpedig a Touran a racionalitásáról híres.
A konkurensek egyedül talán ebben tudnak orrhosszal előzni, hiszen egy Chevrolet Orlando 163 lóerős dízelmotorral és hasonló felszereltséggel már 6,4 millióért a miénk lehet (igaz, ülésfűtést nem kapunk hozzá, de akinek kényes a feneke, az talán kibírja).
Ez kérem szépen bő hárommilliós különbség, amely a mai világban azért igencsak számít. Ne felejtsük ugyanakkor el azt sem, hogy a Touran futóműben, hatékonyságban és átláthatóságban nagyságrendekkel jobb az Orlandónál, de még a másfél literes fogyasztáselőny is a Volkswagennek kedvezhet (200000 kilométer megtétele esetén 1,3 millióval). Ember legyen a talpán, aki ezek után felnőtt döntést tud hozni.
Összefoglalva (Volkswagen Touran 2.0 TDI DSG):
– kiváló használati eszköz, amely magabiztosságot sugároz magából
– jó térkihasználás és kezelhetőség; a modell variálható
– hatékony motor, kiváló futómű
– alapjáratos zajos motor
– igencsak magas ár
– motor: soros, turbódízel motor