Kezdőoldal / Teszt / A kompromisszumok összhangja – Dacia Lodgy 1.5 dCi buszlimuzin teszt
/ '); ?>
A kompromisszumok összhangja - Dacia Lodgy 1.5 dCi buszlimuzin teszt

A román-francia Dacia legújabb egyterűjével bizony kellőképpen felkavarhatja a hazai piac jó ideje mozdulatlan állóvizét, hiszen a Lodgy a vékonyabb pénztárcájú ügyfeleknek készült, akik jobb megoldás híján kénytelenek lennének a használtautók felé kacsingatni. Ez a kereslet pedig, amely a megfizethető autókra irányul, olyannyira számottevő, hogy a Lodgyval utcára gurulva bizony hatalmas feltűnést kelthetünk. Mondhatni, már most megvan a saját rajongótábora az autónak.

Figyelemreméltó buszlimuzin

Dacia Lodgy buszlimuzin

A Lodgy letisztult formatervet kapott

Persze minket egyáltalán nem lep meg ez a fajta figyelem, mert a jármű olyan adottságokkal van megáldva, melyeknek köszönhetően még annál is többet kaphatunk, mint amire befizettünk. A kitűnő buszlimuzin ugyanis jóindulatú igénytelenségével nem csak családi autónak, hanem munkára termett igáslónak is tökéletes lehet, főleg az alacsony ár tekintetében. Lássuk hát, hogy az eddig felsorolt pozitívumok képesek-e háttérbe szorítani az árnyékos oldalt, vagy éppen fordítva történik.

A Dacia egyterűjét az általunk megkérdezettek szinte kivétel nélkül szépnek találtak, és tulajdonképpen nincs is igazi kivetnivaló a hatalmas járművön. A formatervezők persze meg sem próbálták leplezni, hogy mivel is állunk szemben, és a praktikumból sem voltak hajlandóak áldozni. Mindezek ellenére találni vonzó részleteket a Lodgyn, mint a hátsó lámpák függőleges hullámzása, vagy a rendkívül jámboran világba tekintő első lámpatestek.

Hatalmas, ingerszegény utastér

Az utastér is megfelel az elvárásoknak. A költséghatékonyságból született megoldások egyáltalán nem zavaróak, a legnagyobb hiba talán a keményre tömött ülések háttámláinak rosszul eltalált dőlésszöge. Sajnos a buszlimuzin alapáron csak öt ülést tartalmaz, de 150.000 forintért megkaphatjuk a plusz két ülést is a harmadik sorba, aminek helykínálata minden konkurenst felülmúl a szegmensben.

Dacia Lodgy buszlimuzin

Hatalmasra tárul

Dacia Lodgy buszlimuzin

Egyszerű óracsoport

Ugyan semmilyen bejutást megkönnyítő trükköt nem ismer az autó, de a középső sor üléseinek háttámláját lehajtva így sem különösebben megterhelő feladat bemászni a plusz férőhelyekre, amik akár 180-190 centiméteres utasokat is képes befogadni. Az alapból 827 literes csomagtér ilyenkor mindössze 207 liternyi helyet biztosít, azonban az összes ülés összehajtogatásával akár 2.617 literes „csarnokot” is teremthetünk hátra, amivel már egy nagyobb költözés is könnyen lebonyolítható.

Persze valahol spórolnia is kellett a Daciának, ezt pedig olyan tulajdonságoknál érhetjük tetten, mint a leghátsó légbeömlők helyetti résnyire nyitható kisablakok, az egyszerű, szíjjal rögzítve felhajtható ülések, az olcsó csomagtér-nyitó gomb, a szövetet nélkülöző ajtóborítások , a mechanikus fényszóróállítás vagy a motorváltozattól függetlenül azonos fordulatszámmérő. Ezek igencsak egyszerű megoldások, de az autó árát alapul véve bizony mind-mind megbocsátható és egyébként használható dolgok.

Praktikus részletek, zavaró megoldások

A vezetőülésbe huppanva sem lehet panaszunk a térkínálatra: minden irányban hatalmas a hely, de a legmegdöbbentőbb az autó magassága, ami még a nagyobb termetű vezetőknek is megenged egy kényelmes nyújtózkodást. Praktikus megoldásokból sincs hiány, az óriási ajtózsebek mellett még a műszerfal tetejére is jutott egy tárolórekesz. A felettébb egyszerűen elrendezett középkonzol ergonómiájára nem lehet panasz, habár az itt megtalálható króm csík bizony zavaróan türköződhet napsütésben.

Dacia Lodgy buszlimuzin

Praktikus részletek

Ahogyan már többször is tapasztaltuk, az LG által gyártott érintőképernyős rendszer valódi főnyeremény, főleg ha a 130.000 forintos árat vesszük alapul. A kiváló tulajdonságok mellett nem mellékes, hogy sokkal jobbá teszi az összképet is a nagy megjelenítő. A hangzás kellemes, a navigáció jól működik és a Bluetooth kapcsolódás is kiváló megoldást nyújt a szabályok megszegése ellen. Az összeszerelési minőség szintén korrekt, ami talán képes lenne háttérbe szorítani a kopogós műanyagok és az érdes szövetek negatív hatásait, de a folyamatosan markolt kormánykerék anyagának kellemetlen érintése mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Ha érdekli, miként muzsikált tesztautónk menet közben, lapozzon!

Kapcsolódó bejegyzések:

Előző cikkA prémium egyterű - Mercedes-Benz B180 BlueEfficiency teszt Következő cikkA józanság szava - Chevrolet Orlando 1.4 Turbo hétüléses teszt

ugrás fel