A Ford egyterű kínálatának második legnagyobb darabja, az S-Max egy igazán különleges jelenség. Ugyan hatalmas helykínálata és alapjai igazi családi autóvá varázsolják, miközben gyors futóművének és nyomatékos, turbódízel erőforrásának köszönhetően a sportosságot kedvelő apukák számára is tökéletes választás lehet. Jelen tesztünkben a modell frissített változatát fogjuk vallatóra, melynek hamarosan érkezik majd vadonatúj generációja is.
Sportos, látványos egyterű
Az S-Max hossza és felépítése egyaránt ráerősít arra az érzésre, hogy egy dízelmozdony halad felénk az úton, amit az egyébként igencsak látványos optikai sportcsomag is tovább erősít. A Titanium szinthez 530 ezer forintért kapható kiegészítő-együttes olyan elemeket tartalmaz, mint a mozdonyokra szerelt hókotróra emlékeztető első kötény valamint a hátsó, diffúzorszerű betét a lökhárítón. A tesztautó megjelenésén a feláras Ice Fehér fényezés is sokat dob, mely egészen a törtfehértől a kékes-lilás árnyalatig többféle színt is képes magára ölteni, megvilágítástól függően.
Szemből az óriásra nézve az éhes szájként elénk táruló légbeömlő és a szigorú tekintetű fényszórók – xenon fényforrásokkal felvértezve – mutatják, hogy komolyan kell venni a Fordot. A ráncfelvarrás alkalmával egyébként az ilyenkor megszokott módosításokat hajtották végre az S-Maxon, mint a LED-es nappali menetfény beépítése, valamint a néhány vonal finom átrajzolása. Persze nem csak a külső az, ami miatt egy mozdonyhoz hasonlíthatjuk az egyterűt.
Kiváló menetdinamika
Az amerikai gyártó mérnökei remek felfüggesztéssel áldották meg az S-Maxot, mely a nagy tömeg ellenére képes úgy viselkedni a kanyarokban, mintha az egyterű síneken gördülne. Az autó irányíthatósága pontos és precíz, semmi jelét nem mutatja bármiféle ideges mocorgásnak, arról nem is beszélve, hogy amikor már felkészültünk az első kerekek megcsúszására, még akkor is bőven tapad – mindezt téli gumikkal szerelve. Az óriás tehát könnyedén hozza egy átlagos személyautó menetdinamikai tulajdonságait.
Persze a sportosságnak és az ezzel járó kanyardinamikának megvan az ára: a kategória átlagánál keményebb és feszesebb a futómű, ami ugyan biztonságosan lépi át az úthibákat, a komforton egy hajszálnyit ront. Ellenben ez a tulajdonság egyben kategóriájának abszolút egyéni szereplőjévé teszi az óriást, hiszen élvezetes vezethetőségével egyedülálló ajánlatot nyújt. A váltó és a kormányzás is tovább erősíti a sportos vonalat, hiszen míg előbbi pontosan kapcsolható és csak a gyorsabb váltásoknál igényel nagyobb erőt, addig utóbbi közvetlen és pontos, miközben kellően sok információt juttat el a sofőrhöz.
Kelletlen karakterisztikájú, de visszafogott étvágyú dízel
Ha már a felfüggesztés és a kormányzás dinamikus vezetésre sarkall minket, akkor a kétliteres turbódízel erőforrás 163 lóerejében és 340 Nm-es nyomatékában sem kell csalódnunk. Az S-Max magas tömege és nagy méretei ellenére is megfutja a 100-as sprintet 9,6 másodperc alatt. Azonban hiába a jó eredmények, a motor karakterisztikájával kapcsolatban ki kell fejeznünk nemtetszésünket. A modern dízelek 1000-1200-as fordulaton mutatott sima járásával ellentétben a Ford szerkezete 1400-1500 1/perces fordulat alatt kelletlen remegéssel jelezte, hogy jobban tennénk, ha visszaváltanánk. Ez pedig arra sarkall minket, hogy kimondjuk: hiába elegendő a teljesítmény, ha tehetik, fizessék meg a 2,2 literes 200 lóerős öngyulladós 400.000 forintos felárát.
A negatív tulajdonságok mellett azért van néhány pozitív is, mint például a fogyasztás, vagy a belül kifejezetten halk és kulturált járás. A tesztünk idején lévő kifejezetten hideg időjárás és az ezzel járó téli gumik ellenére odafigyelve akár 1 deciliterre is megközelíthetjük a gyári vegyes fogyasztási értéket, ami 5,8 literes 100 kilométeres átlagot takar. Persze kevésbé odafigyelve és dinamikusan haladva a teszthét során végül 7,5 literes átlaggal zártunk, ami azonban még mindig kiváló eredménynek számít egy ilyen teljesítménnyel bíró erőforrástól, ami egy ekkora kasznit cipel magán.
Minőségi, praktikus utastér
Az S-Max belül is képes maradandót alkotni, hiszen az ajtókat feltárva kifejezetten rideg, ám annál sportosabb hangulatot találunk. A megszokott szürke-fekete színekkel ellentétben a Fordnál a bőr-alcantara fotelek kékes színéhez igazodva az egész utastér árnyalatát a hideg szín jellemzi. Ez igencsak megosztó volt mind a szemlélők, mind pedig a szerkesztőség körében. És ha mindez még nem lenne elég rideg, az utastér világítását is fehér fényekkel oldották meg a mérnökök, aminek már a látványától is kirázza az embert a hideg.
Ezen a különlegességen átlépve kifejezetten magas kényelmi szinten örülhetünk az autóban helyet foglalva. A Titanium szinthez járó rengeteg extra mellett az anyagok jó minőségűek, mindössze a műszerfal alsó része készült keményebb műanyagból, ám az összeszerelési minőségre itt sem lehet semmi panasz. A kifejezetten kényelmes, ám kissé magasan helyezkedő első fotelk elektromosan állíthatóak valamint fűthetőek és hűthetőek – sőt a sofőrnek még memóriás állítás is jár. Hátul szintén hatalmas a helykínálat, és a tetőig pakolható, alapból 480 literes, de akár 1820 literig is bővíthető csomagtér méretére és variálhatóságára sem lehet panasz.
A vezetéstámogató rendszerek közül egyedül a holttérfigyelő segít minket az S-Maxban, mely azonban a kifejezetten sötétre fóliázott hátsó ablakok okán sötétedés után nagy segítség lehet. A műszerfali órák közé „elrejtett” nagy kijelzőn szinte minden fontos adat megjelenik, kezdve az autó adataitól egészen a Sony hifi információiig – melynek kezelését kizárólag a kormányon lévő gombokkal is tökéletesen el lehet látni.
Árak, konkurensek, összegzés
Persze ahhoz, hogy mindez a finomság belekerüljön az autónkba, bizony ki kell nyitnunk a pénztárcánkat. A tesztautó vételára meghaladta a 12 millió forintot is, ami a prémium tulajdonságok ellenére is rendkívül magas összeg. A 163 lóerős kétliteres dízel 9,72 milliós alapára is ijesztő, ráadásul a 8,25 millió alatt (1,6 literes turbós, 160 lóerős verzió) nem is lehet beleülni az egyterűbe. Az általunk tesztelt erőforrás az alacsonyabb, 140 lóerős teljesítményszinttel 8,9 millió, míg a szerkesztőségünk által leginkább preferált 200 lóerős 2,2 TDCI 10,1 millióért vihető haza.
Bár a Ford kifejezetten magas minőséget, nagy méreteket, páratlan futóművet és igényes kialakítást kínál, az ár még így is borsos számít a kategóriában, melynek szereplői az S-Maxxal ellentétben sokkal inkább a praktikumra helyezik a hangsúlyt, mint a sportosságra. Ezzel pedig a kék oválosok háza táján sokkal inkább a Galaxyval kelnek versenyre, mint tesztünk alanyával. Csak, hogy mgis álljon itt egy példa, a Peugeot 5008-as, szintén kétliteres dízelmotorral szerelve közel 2 millió forinttal olcsóbban, 8,13 millió forintért vihető haza azonos felszereltség mellett.
A Ford egyterűje tehát a sportos vezetést kedvelő, tehetősebb apukák autója lehet, hiszen elfér benne az összes gyerek és a csomagjaik, de mindezek ellenére szerpentinen sem jön zavarba. A turbódízel csendes és takarékos, így akár városban, akár hosszú utazások alkalmával kellemes társa lehet sofőrjének – kelletlen karakterisztikája ellenére is. Egyedüli nagy feketepontként kifejezetten magas ára szerepel a listán, mely miatt sok vásárlót veszíthet az S-Max.