Az eltelt évek, évtizedek során a MINI tiszteletre méltó márka lett sok-sok rajongóval, akik látatlanban is bizalmat szavaznak a brandhez tartozó modelleknek. A BMW segítségével felturbózott márkaszeretet sokat segített a MINI-nek abban, hogy átvészelje a nehezebb időket (gazdasági válság, csökkenő kereslet, stb.), de az ötletes marketingfogásokra szükség is volt, hiszen nem minden percben beszélhettünk kifogástalan végeredményről.
A MINI klasszikus formái visszaköszönnek
A soron következő tesztünkhöz a márka garázsából egy összkerék-meghajtással és automata váltóval felszerelt modellt kértünk ki, ez pedig a MINI Countryman Cooper SD egyterű volt. A tesztautót egy kétliteres dízelmotor hajtotta, amely az automata sebességváltással kényelmes vezethetőséget ígért, mégsem kaptuk meg azt a maradéktalan élményt, amire vártunk.
A márka nevéhez képest igencsak megnőtt Countryman ugyanis csak kisebb mértékben hozza a MINI hangulatát; bár van egyedisége és láthatóak rajta a MINI-jegyek, ez már csupán a régi név újrahasznosítása, amely érzelmek nélkül próbál elsózni egy klasszikus utódját.
Pedig az angolok igyekeznek megőrizni a márka arculatát, és a jó értelemben ugyan, de szeretik magukat ismételni: elég csak a karosszéria sarkaiba tolt kerekekre vagy a kör alakú fényszórókra gondolni.
MINI Countryman Cooper SD egyterű
Mindezt pedig a vezetőség meg is fejelte azzal, hogy bővítették a kínálatot (például a Pacemannel, amely a tesztmodell kupésított testvére lesz), tehát a MINI szakemberei ügyesen és jól végzik a dolgukat; a BMW segítsége nélkül persze nem sokra mennének, hiszen a bajorok rendkívül komoly technikai hátteret (például a fedélzeti rendszerek és motorok terén) biztosítanak a márkának.
A Countryman nem lóg ki a sorból
Tányér alakú kilométeróra
Alapjában véve a Countryman sem lóg ki a klasszikus MINI-k közül, hiszen stílusa és a közvetített életérzés valamelyest megfelel a márkához kapcsolódó elvárásoknak. A 4,11 méteres hossz persze már messze van a háromajtós kisautó paramétereitől, viszont cserébe megnőtt a helykínálat és sok praktikum érkezik hozzánk (plusz két ajtó hátul).
Az ötajtós karosszéria olyan, mintha alaposan felfújták volna a MINI alapjait, és bizonyos szempontból a modell úgy néz ki, akár egy telepumpált háromajtós változat. A hamisítatlan MINI-külsőről a jellegzetes formák és sajátos részletmegoldások gondoskodnak; ott van a hűtőmaszk, a kör alakú fényszóró, a kerékjárat feletti króm dísz és a feketére fújt tető.
Nem panaszkodhatunk tehát az egységes összképre, hiszen a tipikus elemekkel és a variálható részek segítségével a vásárló sok-sok konfigurációt állíthat össze (saját szája íze szerint).
Kényelmes és tágas
Vegyes érzések az utastér kapcsán
A MINI-életérzést tovább erősíti az utastér is, bár néhány elem igencsak megosztja a modellt elemzők táborát. A retro kapcsolók le sem tagadhatnák a származásukat, de nem mindenkinek tetszik a jellegzetes középkonzol, a tányéros kilométeróra vagy az ovális formát felvett ajtókárpit. Nincs ezzel azonban semmi baj, hiszen az igencsak érdekes ergonómiával együtt a MINI azt szeretné elérni, hogy véleményünk legyen.
MINI Countryman Cooper SD egyterű
Ez a forma meg akar osztani minket, és markáns hozzáállást vár a fogyasztótól: akarod vagy sem? Ez itt a kérdés
A belső mindezt leszámítva vidám és látványos, és ha megszokjuk a formát és a kütyük elhelyezését, ezt is ugyanolyan könnyű kezelni, mint bármi mást. Jobban megfigyelve az is látható, hogy a kárpitok jó anyagokból készültek, viszont a műszerfal összeszerelési minősége sajnos nem üti meg az elvárható szintet, ez utóbbi recseg és mocorog néha.
Nem tökéletes ráadásul a szigetelés sem, amit bizonyít, hogy 130 kilométer per óránál 70 decibelt jelzett a műszerünk; ez pedig ebben a kategóriában már igencsak magasnak számít.
Kifejezetten tetszetős ugyanakkor az, hogy az utastér tágasra sikerült; elől is és hátul is könnyű elhelyezkedni, és még a magasabb növésű utasoknak kell kompromisszumokat kötniük. A hátul ülők maguk is állíthatják az üléstámlák dőlésszögét, és mivel a második sor elemeit sínen is tudjuk csúsztatni, ezért a csomagtartót is kedvünkre bővíthetjük szükség esetén.
A poggyásztér amúgy sem számít szűkösnek, és könnyen pakolható, ezért az utazások idején nem lesz okunk szentségelni.
A váltóval voltak gondjaink
A MINI-hez kapcsolt hajtásláncok közül a 143 lóerős kifogástalan dízelmotor egy közel sem tökéletes automata váltóval próbál dolgozni, de sajnos a kettő együtt egyáltalán nem hozza az elvárt teljesítményt (ezen még az összkerékhajtás sem segít).
A benzines változatot már ügyesen irányító hatfokozatú automata váltónál is éreztük azt, hogy néhány kivételtől eltekintve ugyan, de nagyrészt csak 2000-es fordulat felett hajlandó váltani. Ez egy benzinesnél még elmenne, de egy dízel esetében már inkább furcsának gondoljuk.
MINI Countryman Cooper SD egyterű
A furcsaságokat tovább növelte az is, hogy manuális üzemmódban nem volt lehetőség a korábbi kapcsolásokra, ez pedig egy sokat forgó erőforrást okozott, ami a fogyasztás szempontjából nem sok jót ígért.
A Countryman talán ezért is evett meg 6,3 litert a normakör során. Hiába beszélünk jó áttételezésről, a kétliteres 130 kilométer per óránál 2600-as fordulaton dübörgött, ezért inkább a manuális váltót ajánljuk annak, akinek számít a fogyasztás. Az alapból jól működő dízelmotoros változat végső ítéletét tehát csúnyán befolyásolja az automata váltó teljesítménye.
Pakolható és variálható
A motorok mellett az összkerék-meghajtás is elismerésre méltóan működik, és stabil helyzetet teremt a futás során. Lábunkat a gázról levéve a kocsi feneke enyhe táncba kezdett, de a MINI ettől függetlenül minden helyzetben precízen dolgozott, amit a remek kormányműnek is köszönhettünk.
Negatívumként hozható fel, hogy nem sikerült tökéletesen leszigetelni a futómű hangerejét, így az úthibáknál keletkező zajokat a karosszéria szinte gát nélkül engedi be az utastérbe, ez pedig zavaró kopogásokat és dübörgéseket eredményez. Megjegyzendő, hogy ezeket bizonyos részben a defektmentes abroncsok is okozhatták.
Leszámítva a hibákat, a MINI Countryman Cooper SD nem vizsgázott rosszul, és egy jól megválasztott konfigurációval mi is megtapasztalhatjuk a modell előnyeit. Érdemes elkerülni az automata váltót és a defektmentes kerekeket, amik leválasztásával már amúgy is sokat spórolhatunk.
Az ár
A MINI Countryman Cooper SD All4 ára 7,6 millió forinttól indul, ami néhány fontos extra megrendelésével könnyedén felugorhat 7,9 millió forintra. A sok széppel és ügyessel, na meg a fentebb említett kevésbé jól teljesítő extrával felszerelt tesztautó ára már a 9,3 millió forintot is elérte.
Az egyediségért megéri fizetni
Ha a konkurencia árait szeretnénk kielemezni, akkor nehéz helyzetbe kerülhetünk, mivel direkt riválist nagyon nehéz találni a modellnek. Ez egy egyedi prémiumtermék, amelyhez legfeljebb hasonló jellegű autókat párosíthatunk annak érdekében, hogy megvizsgáljuk a magas ár szükségességét.
A legalább ennyire egyedi Nissan Juke az első, ami felötlik bennük, azonban a japán márka nem kínál nagyobb teljesítményű dízelmotort a modelljéhez, vagyis ha feltétlenül hasonlítgatni kell, akkor a benzines Cooper S-sel párosíthatnánk. A MINI csúcsbenzineséért cirka 8 milliót alapból le kell számolni, míg a Juke 4×4 turbós változata 7,115 millióról indul.
Lehet még versenyeztetni a Countrymant a Skoda Yetivel is, ami normafelszereltséggel és egy 140 lóerős kétliteres dízelmotorral 7,5 milliótól indul (hatos DSG automatával pedig 7,8 millió is lehet), csakhogy utóbbi nem hoz sem egyediséget, sem prémium életérzést.
Felötlik még bennünk egy Countryman – Nissan Qashqai 2.0 dCI párhuzam (utóbbi hatfokozatú automata váltóval és 150 lóerővel). A Qashqai összkerék-meghajtással 8,3 millióért hozható el a márkakereskedésből, így a mérleg ismét a kulturáltan teljesítő MINI felé billent, ráadásul 300-400 ezer forinttal erősebb benzines Countryman jobb választás is lehet.
összefoglaló (MINI Countryman Cooper SD All4 automata):
– egyedi, különc autó – nem feltétlenül drágább áron
– szépen teljesítő kétliteres dízelmotor; problémás automata váltó
– tágas, de néha kevésbé alapos belső
– vagány, egyedis stílus és igényes részletek
– jó variálhatóság
– nem tökéletes az összeszerelési minőség
– nagyobb sebességnél hangos, zajos
