Az elektromos autózás vonzó ígéretével a Mitsubishi a vásárlók széles rétegét szeretné megszólítani: tágas, automataváltós, összkerékhajtású családi SUV, mely elektromos hajtáslánccal rendelkezik egy benzinmotor kíséretében – ráadásul mindezt elérhetőbb áron kínálja. A végeredmény azonban hazánkban mégis egy nagyon szűk felhasználói kört érint. De vajon miért van ez?
Nálunk az elektromos autózás még csak gyerekcipőben jár, amit nem nehéz néhány egyszerű ténnyel alátámasztani. Elsőként említhetnénk az állami támogatás hiányát, mely néhány fejlettebb európai országban akár több millió forint is lehet autónként, de máshol a buszsáv használatát és az ingyenes parkolást is engedélyezik a közvetlen szennyezést mellőző négykerekűek számára. A jövőben pedig ez a – hazánkban még nem létező – lista egyre csak tovább bővülhet, például azzal, hogy bizonyos városrészekbe csak ezekkel a zéró emissziós villanyosokkal lehet majd behajtani. Egyelőre úgy tűnik mindez nálunk csak a távoli jövőben valósulhat meg, nem is beszélve a töltőhálózatról.
Családi SUV különleges hajtáslánccal
Térjünk is vissza tesztünk alanyához, mely valóban egy érdekes autó, de hogy mitől? Hát nem az alapokat nyújtó Mitsubishi Outlandertől, így az autó hétköznapi tulajdonságait ezúttal cikkünk végére hagynánk. A PHEV valódi különcségét – nem meglepő módon – az eddig szériában még nem látott konnektorról tölthető hibrid hajtáslánc adja, mely elsőre ugyan összetettnek tűnik, mégis nagyon egyszerű.
Képzeljünk magunk elé egy hatalmas családi terepest, aminek mind az első, mind pedig a hátsó tengelyén egy elektromotort találunk. Ezek működését a Mitsubishi legendás sportszedánjából, a Lancer Evolution-ből érkező program irányítja, állandó és intelligens négykerékhajtást összehozva. Amíg az autót kizárólag a lítium-ionos akkucsomagok látják el energiával, addig a két elektromotorból összesen 60 kW-ot, azaz 82 lóerőt tudunk kipréselni – ami a hétköznapi tempó tartásához még egy ilyen óriásban is elegendő. Ha mégis több erőre lenne szükségünk, akkor a PHEV orrában található kétliteres szívó benzinmotor generátorként kapcsolódik be a munkába, 120 kW-nyi (163 lóerő) erővel. Ha még ezek a számok is kevésnek bizonyulnának, vagy kifogynánk az elektromos töltésből, akkor a benzines akár egyenesen a hajtásba is be tud kapcsolódni – de igencsak furfangos módon.
A japán szakemberek ugyanis szerették volna minél jobban leegyszerűsíteni a dolgot, és a fogyasztást növelő ellenállás csökkentése miatt elhagyták a hétköznapi értelemben vett váltót – így a 121 lóerős szívómotor csak fix áttételen dolgozik. Ez a megoldás pedig egy hatodik fokozattal egyenértékű: 100 km/h-nál 2500-as fordulaton pörög az erőforrás. Éppen ezért, (a lefulladást elkerülendő) csak 50-60 km/h felett tud bekapcsolódni a szerkezet, ez alatt kizárólag a villanyos szerkezetek lépnek működésbe. 120 km/h-nál azonban fordul a kocka: ilyenkor az első tengelyen lévő, 137 Nm nyomaték leadására képes elektromotor kiszáll a hajtásból. A hátul lévő, 195 Nm csúcsnyomatékkal bíró villanyos erőforrás ennél tovább bírja, hogy magasabb tempó esetén is képes legyen összkerékhajtásra a rendszer, végül azonban ez is kiszáll a mókából, ráhagyva minden feladatot a kétliteres benzinesre. Ez azt jelenti, hogy bár 160 km/h-nál hivatalosan 203 lóerős csúcsteljesítményt kapunk, ezen érték felett már csak a szívómotor erejére hagyatkozhatunk.
Érdekesen alakuló menetteljesítmények
Az Outlander hibrid hajtásláncának működése ugyan összetett, de nem bonyolult, mégis nagyon fontos, hogy összeálljon bennünk a kép, hiszen ezzel lehet magyarázni a viszonylag nagy teljesítmény ellenére is mindössze 170 km/h-s végsebességet. A gyáriak pedig ok nélkül szerénykedtek a 0-100-as sprint adatainak megadásakor, hiszen mi többször is annál jobb, 9,7 szekundumos értéket mértünk. Ez az adat pedig elég tartalékot jelent, még úgy is, hogy a padlógáz esetén rögtön meginduló elektromotorok mellé csak – az előző bekezdésben említett okból – csak később csatlakozik az ilyen esetekben kissé zajos benzines erőforrás.
Persze ilyenkor sem fogjuk úgy érezni, hogy repülünk, amit ugyancsak egyszerű megmagyarázni: a hajtáslánc teljesítmény-leadása egyenletes, tehát hiányzik a máskor megszokott, átlagosan 3 váltás körülbelül 1 másodpercnyi lassítása, valamint a váltásokat követő esetleges turbólyuk és az adott fokozatban görbe mentén érkező lóerők. Tehát amíg egy normál autónál a váltások között ugyan vehemensebbnek érezzük a gyorsulást, addig a PHEV-nél az ezek elhagyásával spórolt idő végül a mi javunkra szól. Az előnyöket szintén nem nehéz beállítani: a félősebb utasok az Outlanderben nem fogják érezni az „ijesztő” gyorsulást, miközben mégis folyamatosan növeljük a sebességet, de egyszerűen mondhatunk csak annyit is, hogy az autó kifejezetten kulturált, rángatásmentes.
Ha kíváncsiak a PHEV további részleteire, lapozzanak!