Jött, látott és nyert: a Nissan Evalia kisbusz nemcsak a New York-i taxitender győztesének mondhatja már magát, hiszen a győzelemmel befutó lett Londonban és Barcelonában is. A kis túlzással világkörüli hódításnak nevezhető diadal már csak azért is méltó az elismerésre, mert a típus forgalmazása alig indult el, és az autó máris letette a névjegyét.
Soha rosszabb kezdést, mondhatnák a japán márkánál, ahol a tervezéskor kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a modell megfeleljen az olyan elvárásoknak, mint amit a taxitendernél is támasztottak. Persze egy taxis és magáncélú felhasználás között lehet és van is különbség, ezért a tesztelés során mi sem voltunk szívbajosak, és igyekeztünk feszegetni a határokat.
Viszonylag kicsi, mégis tágas
Mit kapunk az áráért?
A cél az volt, hogy megmondhassuk Nektek: hogy állja meg a helyét hétköznapi családi autóként az Evalia. A teszteléskor a legjobb változat került alánk, amiért az igencsak borsos 6,5 millió forintos vételárat kell kicsengetni vásárláskor. Apró örömöt jelent persze az, hogy a listaárból kedvezményként magánvásárlás esetén 7 százalékot, céges megrendeléskor pedig 9 százalékot kaphatunk.
Amit elöljáróban elmondhatunk, az az, hogy az Evalia egy alapvetően kicsi, mégis belül korrekt méretekkel rendelkező kisbusz, amely plusz 105 ezer forint megfizetésekor hét személyt is képes szállítani, és nem kell lemondani még ekkor sem a használható csomagtartóról.
A hatékonyságról az 1,5 literes dízelmotor gondoskodik, a menetteljesítmény tisztességes, vagyis első blikkre jó választásnak tűnik.
Külső-belső: ilyen az Evalia
Praktikus, mégis vannak hiányosságok
Az érdekes formának köszönhetően sokan elhúzták a szájukat az Evalia formáin, és bizonyos „testrészek” igencsak megosztó fogadtatásban részesültek. A cicalámpás frontrész egyeseknek bejött, másoknak taszító volt; a far ezzel szemben semleges érzéseket keltett, az összhatás pedig amolyan érdekes lett. Nehéz dicsérni, szívtelenség lehúzni…
Azt el kell ismerni, hogy a vonalak és a formák nem éppen szokványosak. Az autó 4,4 méter hosszúra sikerült, míg a magasság 1,86 méter, a szélesség pedig 1,695 méter lett, ami tudat alatt azonnal furcsa érzéseket kelt az emberben. A keskeny kialakításnak azonban megvolt az oka, hiszen a szűk utcákon történő közlekedés megkönnyítése elsődleges cél volt a tervezéskor.
Rekeszek, tárolók mindenütt
Fontos szempontnak tartották még a praktikumot és az ügyes terelgethetőséget. Ezt szolgálja a kitűnő beláthatóság, a 10,6 méteres (kicsinek számító) fordulókör, valamint a manőverezést megkönnyítő tolatókamera is (utóbbi is szériatartozék).
Az utastéren látszódik, hogy jól átgondolták és igyekeztek a leginkább praktikusnak megálmodni. A tetszetős középszert szerették volna elérni az anyaghasználat és az összeszerelés kapcsán, hiszen munkaautónak szánták. Ennek ellenére vagy épp emiatt, az összkép kedvező és barátságos, az egyszerű kialakítású belső teret pedig fel tudják dobni a középkonzol betétei és a vidám ülések.
Vannak persze kellemetlen apróságok, ilyen például az is, hogy a kormány egy kicsit teherautósan laposan áll; a szánkat elhúztuk az amúgy könnyen átlátható műszerfal egyszerű kialakításán vagy a külső hőmérsékletmérő hiányán.
