A kis egyterű kategória egyik legsportosabb képviselője egy frissítés után, ráadásul szentgotthárdi szívvel érkezett hozzánk nemrég. A Meriva ugyan magasabb áron kelleti magát ellenfeleinél, de többet is nyújt azoknál. Az Opel most a magyar erőforrással próbál még jobban ellépni a mezőnytől, hiszen 136 lóerős öngyulladóst senki más nem kínál a szegmensben, ráadásul mindezt alig kínálja drágábban a német gyártó. Nézzük is, mire elég ez.
Kívül látványos, belül praktikus egyterű
Az autó megjelenése egyértelműen a pozitívumok közé tartozik, formája, vonalai komolyságot és igényességet tükröznek, és hiába van piacon már jó pár éve, még mindig igazán frissnek hat. Ezt a frissességet persze fokozhatjuk mi magunk is: a különleges, szürke metálfényezés, az OPC csomag kiegészítői és a 18 colos könnyűfém felnik egy kis agresszivitást, sportosságot adnak az összképhez. A ráncfelvarrással érkező új fényszórók a komolyságot fokozzák, miközben a fő ismertetőjegyek megmaradnak, így a hátrafelé nyíló hátsó ajtó és a jó érzékkel megtört, valamivel nagyobb hátsó üvegfelületet eredményező övvonal sem marad el. A hátrafelé nyíló ajtók funkcionalitásáról sokáig fognak még vitatkozni, annyi azonban biztos, hogy a beszállást megkönnyíti, valamint ad némi extrát az amúgy is tetszetős Merivához. Mindenesetre szokni kell a nyitást, ugyanis nem elég könyökből kibillenteni a vaskos szerkezetet, hanem elöl, a kezünknél kell nagyobb erőt kifejteni.
Befelé haladva a már jól megszokott körülmények fogadnak. Az ergonomikus sportülések határozottan ölelik át az embert, míg a hátsó ülések kiválóan variálhatóak, de a tömésükkel nem teljesen voltunk megelégedve: kissé vékonyra is keményre sikerült a párnázás. A csomagtartó a kis külső méretekhez képest kimondottan tágasnak mondható, hiszen 400 literes értéke magáért beszél a kategóriában. Elöl sem lehet sok panaszunk, egyedül talán a hátralátással lehet problémánk, de ezen a tolatóradar mellé kapható tolatókamera könnyen segíthet. Ennek előnye a széles látószöge, hátránya viszont a segédvonalak hiánya, melyek nélkül a manőverezést sajnos nem segíti, legfeljebb a tájékozódásban nyújt támaszt.
A középkonzol tetején található kijelző a márkától megszokott jó felbontással és szép színekkel jeleníti meg a frissítéssel magáévá tett IntelliLink rendszer tartalmát. Ennek legnagyobb hátulütője azonban éppen az, amiért született: az érintőképernyőre szabott felépítése. Ugyanis az Insigniában már ilyen módszerrel működő szoftver a régebbi modellekbe – mint a Meriva – bekerülve maradt a gombtengerrel irányítható, ami alaphelyzetben némi tanulás után gyorsítaná a kezelhetőséget, az IntelliLink esetében viszont inkább nehezíti.
A felszereltség a szükséges plusz költségek kifizetésével minden igényünket kielégíti: fűthetőek az ülések és a kormánykerék, a középkonzol tetején ott ül a navigáció, az ülések között pedig a néha-néha megzizzenő, sínen csúsztatható tárolóelemek találhatóak, és természetesen a piros színű hangulatvilágítás sem maradhatott el. A Mervia nagy előnye leginkább a hátsó sor variálhatósága, ami a kis egyterűek mezőnyében a megszokottnál jobb képességekkel ruházza fel az autót. Az ülések sínen való tologatásával a lábtér-csomagtér kettősön változtathatunk nagy szabadsággal, de amennyiben szeretnénk igazi, már-már luxusautós kényelmet varázsolni, az is megoldható. A hátsó oldalsó ülések ugyanis a középső elem ledöntése után becsúsztathatóak középre, amivel mind válltérben, mint lábtérben bőséges helyet kaphatunk, míg a hab a tortán a középre bepattintható, tárolóval rendelkező könyöklő. Ezen felül 200 ezer forintért juthatunk hozzá a panoráma üvegtetőhöz, ami ugyancsak sokat javít az utazási komforton.
Említésre méltó még a hátsó lökhárítóból kihúzható, 170 ezer forintba kerülő FlexFix kerékpártartót, amely a biciklizés szerelmeseinek kötelező választás – kár, hogy miatta a tolatóradarról le kell mondanunk. A minőséggel és a kivitelezéssel máskülönben nincs probléma, sőt, a kategória élmezőnyébe tartozik a Meriva ebből a szempontból is, de az anyagok még így is olcsóbb hatást keltenek, mint egy hasonló áron adott Astra Sports Tourerben.
Magyar erőforrás, sportos futómű
A motorháztető alatt egy 1,6 literes dízelmotort találunk, amely a korábbi, általunk is tesztelt 1,7 literes verziót teljesítményben enyhén, kulturáltságban pedig nagyon is felülmúlja. A magyar négyhengeres szinte le is tagadhatná öngyulladós mivoltát: a rezgéseit és a hangerejét is ügyesen szigetelték a szakemberek. A fejlődés egyértelmű: az eddigi 130 helyett 136 lóerőt kapunk, amihez nem 4000-ig, hanem mindössze 3500-ig kell forgatni az egyhatos öngyulladóst. Az eddigi 300 helyett pedig 20 Nm-el több áll rendelkezésünkre, már 2000-es fordulattól.
Idáig azonban nem is feltétlenül kell pörgetni a motort, ugyanis ha alapjáraton adunk nagyobb gázt, már 1500-tól egészen szépen megindul a legerősebb dízellel szerelt Meriva. mindezt ráadásul olyan lendülettel, hogy az általunk mért 9,9 másodperces 0-100-as vágtánál akár jobbnak is gondolnánk az autót. Abban a pillanatban, amikor a turbós öngyulladós nagy nyomatékát magasabb fordulaton felváltja a 136 tagú ménes, es megszokjuk az innentől egyenletesen érkező erőhöz, rájövünk, hogy ugyan jó a menetdinamika, sportautósnak azért nem lehet nevezni. Ezt pedig további két ok is ellehetetleníti: a gázadásra fordulattól függetlenül kissé lassan felépülő teljesítmény és a megszokást igénylő kulisszában, viszonylag hosszú úton járó váltó.
A futómű azonban nem tartozik ezek közé, hiszen a Meriva kategóriájának messze legsportosabb tagja. Ezekhez az érdemekhez persze nagyban hozzájárultak a tesztalanyunkon feszülő 225/40 R18-as sportgumik, de a futómű alaphangolása is határozottságot mutat az ellenfeleinek kimondottan lágy megoldásaival szemben. Ugyanakkor az is igaz, hogy a puhább rugózás sokak számára előnyt jelenthet, de a kanyargás mellett (amiben egyterű felépítése ellenére jól teljesít a Meriva) a biztonság sem elhanyagolható szempont, az Opel pedig egy hirtelen terhelésváltásos manővernél gyorsabban és stabilabban tud reagálni, miközben fékjei is jóval tovább bírják.
Árak, konkurensek, összegzés
Ami a költségeket illeti, a listaárakat összehasonlítva a Meriva általánosságban csak néhány százalékkal borsosabb, mint konkurensei. Ez azonban egy ámokfutás kezdete lehet. Hiába kínálja az Opel viszonylag jó áron az extrákat, ha szeretnénk mindazt megkapni, amire a típus hivatott, bizony könnyen elszaladhat velünk a ló, az induló 1,6-os dízel 5,35 milliós árától egészen a tesztautó 7 millió feletti árcédulájáig. Ami érdekes, hogy ennek az összegnek csak kis részét adja az izmos öngyulladós választása. Előbbi összegért ugyanis 95 lóerőt és 280 Nm-t kapunk (érdekesség, hogy korábban a jóval kevésbé nyomatékos 1.3 CDTi is ugyanennyibe került), amit 130 ezer forintért 110 lóerőre és 300 Nm-re emelhetünk. Innen pedig az előbbi változatot jóformán feleslegessé tevő 40 ezer forintos pluszt kell fizetnünk az öngyulladós csúcsverzióért. Igaz, ez papíron 4 deciliterrel többet is fogyaszt (ami a sportosság miatt rövidebbre áttételezett váltó miatt lehet). Túlzottnak azonban így sem mondható a fogyasztás: a gyári 4,4 helyett 4,9 litert mértünk fogyasztási körünkön, amelyhez önmagában úgy 3-4 decit tett hozzá a teljes felszereltség plusz tömege és a hatalmas kerekek ellenállása. Ami azonban örömhír lehet a Merivára vágyóknak, hogy az importőr jelenleg 826 ezer forintos csomagkedvezményt kínál az autóhoz, amivel máris a múlté lehet a kis családi Opel többletára.
A kis egyterű Meriva kategóriájában a technológiai csúcsot jelképezi, hiszen ilyen erős dízelt ellenlábasai közül senki nem kínál, a rengeteg extráról már nem is beszélve – még ha ezeknek meg is kéri az árát a német gyártó. A frissítéssel komolyabbá váló típushoz további pluszként járul a hangulatos, hátrafelé nyíló ajtó is, azonban a feszes futómű sokak számára fekete pontként kerülhet fel a listára, még ha ez egyben jó tartást, valamint dinamikus és biztonságos kanyarképességeket tesz lehetővé. Az 1,6 literes magyar dízelmotorral a kevésbé jól kapcsolható váltót leszámítva sokat fejlődött a Meriva: kulturáltabb, gyorsabb és takarékosabb lett. A sokat autózóknak kiváló választás, a kevesebbet közlekedők pedig a jóval olcsóbb turbós benzinessel járhatnak jól.
Alapadatok | |
Márka: | Opel |
Modell: | Meriva 1.6 CDTI 136 (2014) |
Motor felépítési módja: | Soros turbódízel motor |
Hengerszám: | 4 |
Szelepszám: | 16 |
Lökettérfogat: | 1598 cm3 |
Sűrítési arány: | 16.0:1 |
Teljesítmény (max.): | 136 LE (100 kW) / 3500 |
Forgatónyomaték: | 320 Nm / 2000 |
Legmagasabb fordulatszám: | 5300 |
Erőátvitel | |
Tipus: | Elsőkerékhajtás |
Váltómű | Hatfokozatú kézi |
Futómű | |
Elöl: | MacPherson |
Hátul: | Csatolt lengőkaros |
Kormányfordulat végállástól végállásig | 2.6 |
Fordulókör | 11.1 m |
Fékek | |
Elöl: | 308 mm b.h. tárcsa |
Hátul: | 264 mm tárcsa |
Kerekek | |
Abroncs típusa: | Continental SportContact 3 |
Méret elöl: | 225/40 R18 |
Méret hátul: | 225/40 R18 |
Karosszéria | |
Hosszúság: | 4300 mm |
Szélesség: | 1812 mm |
Magasság: | 1615 mm |
Tengelytáv: | 2644 mm |
Csomagtartó mérete (min – max): | 400 – 1500 liter |
Üzemanyagtartály mérete: | 54 liter |
Tömeg | |
Gyári üres tömeg: | 1400 kg |
Tömeg/teljesítmény arány: | 10.32 kg/lóerő |
Maximális megadott terhelhetőség: | 640 kg |
Menetteljesítmények | |
Gyorsulás 0-100 km/h (gyári): | 9.9 másodperc |
Gyorsulás 0-100 km/h (mért): | 0 másodperc |
Végsebesség: | 197 km/h |
Sebesség legmagasabb fokozatban, 1000/perc-es főtengelyfordulatnál: | 50 km/h |
Fordulatszám legmagasabb fokozatban 100 km/h-nál: | 1750 főtengelyfordulat/perc |
Fordulatszám legmagasabb fokozatban 130 km/h-nál: | 2200 főtengelyfordulat/perc |
Rugalmasság | |
60 – 100 km/h IV. fokozatban: | 7.7 mp |
80 – 120 km/h V. fokozatban: | 13 mp |
Zajszint | |
Alapjárat: | 46 dB |
100 km/h-nál: | 64 dB |
130 km/h-nál: | 67 dB |
Fogyasztás | |
Tesztfogyasztás: | 5.1 liter/100 km |
Fogyasztás (gyári): | |
Város: | 4.8 liter/100 km |
Országút: | 4.2 liter/100 km |
Vegyes: | 4.4 liter/100 km |
CO2-kibocsátás: | 116 g/km |
Árak | |
Alapár: | 5 520 000 Ft |
Tesztautó ára: | 7 373 000 Ft |