
A japánok bizony nem szórakoznak, és a minél nagyobb piaci szelet kihasítása érdekében igen komoly frissítéseket hajtottak végre egynémely modellnél. A Prius és a RAV4 mellett a Verso is igyekezett jelentősen megújulni, hozzátesszük, kisebb-nagyobb sikerrel. Utóbbi, a családi hétköznapok négykerekű támogatója azonban inkább kozmetikai módosításokat kapott, és hány külső-belső finomítás után visszaengedték a fogyasztók közé. A ráncfelvarrásnak köszönhetően az autó megmaradt egy korrekt, jól összerakott, vezethető autónak. Hogy mennyire, az cikkünkből pontosan kiderül.
Ki a boldog autótulajdonos?
Az új Toyota Verso egyterű persze bizonyítja azt, hogy igazán boldog autótulajdonossá csakis az a személy válhat, aki a megfelelő mennyiségű pénz összegyűjtése mellett kompromisszumkészséggel és józansággal rendelkezik, valamint képes az igényeit tökéletesen rangsorolni.
Az autóiparra jellemző konkurenciaharc miatt a márkák ráadásul igyekeznek minél nagyobb darabot kiharapni a piacból, ezért ésszerű megoldásnak tűnt részükről a mindenhez értő autók közkinccsé tétele. Ezzel széles vásárlóréteget tudtak megszólítani, és egy könnyed mozdulattal még a családoknál is szereztek néhány jó pontot. A tágas, aput-anyut-gyerkőcök szállító autók sportosak és elegánsak lettek, szempont lett a gazdaságosság, valamint számításba vették a praktikumot. A tökéletes arányok megtalálása csak az igazán kreatív márkáknak ment.
Márpedig a Toyota a kreatív márkák közé tartozik, ezen csak kis ideig lehet vitatkozni. Mégis, a Versóval mintha le akartak volna térni erről az arany középútról, hogy leszámoljanak az illúzióval, és előtérbe helyezzék a ténylegesen számító értékeket.
Harmonikus külső, steril belső
A Verso külseje harmonikus, viszont csábító pontokat épp olyan nehéz találni rajta, mint kapaszkodót a londoni Üvegszilánkon. A forma egyszerű, parkolásnál könnyű kiérezni a méreteket, helykihasználás pedig megfelelő, ezért az alig 180 centiméter széles Versóban hét személy kényelmesen elfér.
A sofőrt egyszerűség és egy ijesztően steril világ fogadja. Miközben a külsőt szemlélve nem lehetett panaszunk az anyagminőségre, addig az enteriőr esetében már zavaró lehet a komor árnyalatú műanyag. Az ezüstszínűre fényezett betétek és az apró részletek elnagyolása kicsit ambivalens érzéseket kelthet az autóba ülőknél, akik elsőre talán meg is hökkennek a fekete műanyagból kiöntött belső kilincsek láttán.
A kicsit taszító érzésen még az a tudat sem változtatott, hogy teszteléskor a modell csúcsát kaptuk meg. Az 1,6 literes, ötszemélyes Live ötmillió forinttól indul, mégis észrevehető néhány nem túl pontosan illesztett fémdíszítés, és hiányzott az első könyöktámasz, valamint az ülés alatti tároló. Hogy a pozitívumokat is nézzük: a belső tér inkább tartós és strapabíró akar, amit a cél abszolválása esetén el is tudnánk fogadni.
Bővíthető csomagtér: pakolni azt tudunk
Jó pontként jegyeztük fel, hogy az utasfülke tágas, és a nagyobb magassággal megáldott utasok még hátul is elférnek (nagy láb- és fejtér). Az ötüléses változathoz 440 literes csomagtartó dukál, amely egyszerűen pakolható és ügyesen variálható. A második üléssor előrebuktatásával 1,7 köbméteresre növelhetjük a teret, vagyis szükség esetén jól megrakhatjuk a modellt.
Tetszetős megoldás az is, hogy a csomagtér rolóját a padlósík alá lehet varázsolni, emiatt azonban csak defektjavító-készletet kaptunk a tesztautóhoz (nincs pótkerék, ami szelíd utalás: az útra figyelj, ne vandálkodj!). Az ideiglenes hátsó ülések láttán először felhúztuk a szemünket, azonban a próbakör után nyugodtan konstatáltuk, hogy nem olyan kényelmetlenek, mint amilyennek látszanak. Egy (vagy két) 160 centis gyereket bátran bepasszírozhatunk a harmadik sorba, és nem kell lemondani a fejtámlákról, pohártartókról és hárompontos biztonsági övekről sem.
A vezetés sajnos nem egy élmény
Szomorú tény, de a vezetni kényszerülő családtag (apuka vagy anyuka) már kénytelen lemondani a vezetési élményről. A Verso hangolása kicsit öreguras: az 1,8 literes négyhengeres benzinmotor 147 lóerővel fut, 4000-es fordulaton pedig 180 Nm-es csúcsnyomatékot ad le, ami szinte elvész a valóságban. Persze a megfontolt gyorsításokat és a laza előzéseket kibírja, százra pedig 11 másodperc alatt gyorsul, azonban a világot nem fogjuk megrengetni vele (tessék olyan anyukát találni, aki nem attól jön lányos zavarba, hogy a szomszéd sávban brummogó BMW-t lealázzuk).
Ettől eltekintve a motor megnyugtatóan halkan jár, és a 450 ezer plusz forintért kapható CVT fokozatmentes automata váltó ügyesen dolgozik, ezért a vezetés kényelmes is tud lenni. Élményautózásra persze ne készüljünk, hiába van a kormányon pillangókapcsoló és sport gomb, valamint 215/55 R17-es gumi és titán színezésű könnyűfém-felni. A sportos érzetet kicsit megöli a kevés oldaltartással rendelkező ülés, az autó lágy hangolású futóműve, és az indirekt kormány, aminek köszönhetően a Verso hamar alulkormányozottá és bizonytalanná válhat.
Jól látható, hogy a Verso nem akar és nem is tud mindenes lenni; nem akar da nem illő maskarát magára húzni, mivel megelégszik a család hűséges támogatójának szerepével. Ezzel nincs is baj, hiszen a családapáktól elvárható, hogy ne a kanyaroknak éljenek, viszont a hátrányok miatt nem biztos, hogy a modell elég komoly autónak tűnik. Ezáltal nem is biztos, hogy a legjobb választás.
Biztonság a lomha motorért cserébe
A biztonságról ugyanakkor nem feledkeztek meg a tervezéskor, ezt bizonyítja a hét légzsák, a tetőbe integrált panorámatükör (hogy ellenőrizhessük a hátul ülőket), a hegymenetben elinduláskor is segítő menetstabilizátor, valamint a gyerkőcöket lehűtő légkondicionáló. A felszereltség terén a második szintet képviselő Active már hét üléssel kapható, és van benne tempomat, könnyűfém-felni, Blutooth-os telefon-kihangosító, kétzónás digitális klíma, dupla kesztyűtartó és felnyitható asztalka a középső üléssor hátlapján.
Nincs ugyanakkor a Versóban semmilyen említésre méltó innováció, amivel jól beinthetne a konkurenciának, és felborzolhatná a kedélyeket. Nincs semmi, ami megrázhatná az almafát, ergo nincs sok minden, amit betakaríthatnánk. Hogy miképp szeretné a Toyota lenyűgözni a vásárlót, az rejtély, mert még az új autókra jellemző modernitás is hibádzik néhol egy kicsit.
Sajnos fel kell hozni, hogy a kétzónás automata klíma nem rendelkezik hátsó szellőzőrostélyokkal, ami a nyári kánikulában akár aggályos pillanatokat is szülhet egy ekkora légtérrel és üvegtetőkkel rendelkező autóban. Lehet, hogy a Lounge felszereltséghez járó hátsó oldalsó rolópár és a sötétített üvegezés ilyenkor már képtelen megfelelően segíteni. Nem segíti a kényelmes tájékozódást a sebességmérő tövébe integrált, kicsit lentre került érintőképernyős navigációs központ, ami zavaróan kicsi és nehéz is olvasni.
Magas fogyasztás, szomorú tulaj
A másik, amit a Toyota nem fog reklámozni, az a fogyasztás. Városban bőven 8 liter felett járunk, autópályán 8 liter, míg országúton a 6,5 liter a menő; az adatok közel vannak a gyári értékekhez, tehát a Toyota tisztában van a bűnével. Ez alól maximum az mentesíti fel őket, hogy egy 150 lóerős, automata váltós, nagy homlokfrontú, széles gumikkal araszolgató másfél tonnás egyterűvel próbáltunk boldogulni. Tessék, kozmetikáztuk a fogyasztást, pedig a japán autó igencsak torkos és mohó.
Az egyetlen, ami ilyenkor jó pontnak számíthat, az az alacsonyabb szervizszámla , a tartósság és a megbízhatóság; mind a hármat megelőlegezzük a modellnek.
A piszkos anyagiakat illetően: az 1,8 literes, CVT váltós, Lounge felszereltséggel rendelkező Versót szűk 7,5 millió forintért vesztegetik (pluszban jöhet a xenon fényszóró, az ülésfűtés, a műbőr-szövet, az intelligens kulcs- és indítórendszer, a panorámatető, a Touch&Go navigáció és a metálfény). A Limited szintért már csak 6,8 milliót kell kiszurkolni, de akkor búcsút inthetünk az automata váltónak és a navigációnak. Ez a konkurencia közepét célozza meg, tehát az ár tekintetében a Toyota legalább próbált racionális maradni.
Azok, akik mégis a Verso mellett döntenek, a legjobban akkor járnak, ha a nem túl combos 1,8 literes benzines helyett az 570 ezer forinttal többe kerülő, 124 lóerős gázolajas változatot kérik maguknak 7,36 millióért, amelynek használata nagyságrenddel nagyobb élményt kínál a kormány mögött ülőnek. Nem mellesleg a fogyasztás is barátibb; érdemes tehát a CVT váltó helyett inkább ebbe fektetni, még akkor is, ha a dízelhez nem rendelhető az automata sebességváltás lehetősége.
Alapadatok | |
Márka: | Toyota |
Modell: | Verso 1.8 Multidrive-S |
Motor felépítési módja: | soros szívó benzinmotor |
Hengerszám: | 4 |
Szelepszám: | 16 |
Lökettérfogat: | 1798 cm3 |
Sűrítési arány: | 10,5:1 |
Teljesítmény (max.): | 147 LE (108 KW) / 6400 |
Forgatónyomaték: | 180 Nm / 4000 |
Legmagasabb fordulatszám: | 7000 |
Erőátvitel | |
Tipus: | Elsőkerékhajás |
Váltómű | Fokozatmentes CVT automata |
Futómű | |
Elöl: | MacPherson |
Hátul: | Csatolt lengőkaros |
Kormányfordulat végállástól végállásig | 3 |
Fordulókör | 11.6 m |
Fékek | |
Elöl: | B.h. tárcsák |
Hátul: | Tömör tárcsák |
Kerekek | |
Abroncs típusa: | Michelin Primacy HP |
Méret elöl: | 215/55 R17 |
Méret hátul: | 215/55 R17 |
Karosszéria | |
Hosszúság: | 4460 mm |
Szélesség: | 1790 mm |
Magasság: | 1620 mm |
Tengelytáv: | 2780 mm |
Csomagtartó mérete (min – max): | -1740 liter |
Üzemanyagtartály mérete: | 60 liter |
Tömeg | |
Gyári üres tömeg: | 1525 kg |
Tömeg/teljesítmény arány: | 10.37 kg/lóerő |
Maximális megadott terhelhetőség: | 600 kg |
Menetteljesítmények | |
Gyorsulás 0-100 km/h (gyári): | 11.1 másodperc |
Gyorsulás 0-100 km/h (mért): | 10.9 másodperc |
Végsebesség: | 185 km/h |
Sebesség legmagasabb fokozatban, 1000/perc-es főtengelyfordulatnál: | 53 km/h |
Fordulatszám legmagasabb fokozatban 100 km/h-nál: | 1900 főtengelyfordulat/perc |
Fordulatszám legmagasabb fokozatban 130 km/h-nál: | 2500 főtengelyfordulat/perc |
Zajszint | |
Alapjárat: | 41.5 dB |
100 km/h-nál: | 65.2 dB |
130 km/h-nál: | 68.1 dB |
Fogyasztás | |
Tesztfogyasztás: | 7.6 liter/100 km |
Fogyasztás (gyári): | |
Város: | 8.5 liter/100 km |
Országút: | 5.8 liter/100 km |
Vegyes: | 6.8 liter/100 km |
CO2-kibocsátás: | 159 g/km |
Árak | |
Alapár: | 6 390 000 Ft |
Tesztautó ára: | 8 190 000 Ft |